Chapter 2.

Először is :) Nagyon köszönöm a HAT feliratkozót, nagyon megleptetek vele :) A harmadik részt szerintem majd csak egy-két hét múlva tudnám hozni mert nyaralok és nem nagyon lesz időm blogolni.. :/ Remélem azért tetszik ez a rész is :)

Vér. Vér borított mindent. Láttam, ahogy csillog, hallottam hogy csöpög. A szaga elviselhetetlen volt. Pár másodpercen keresztül, csak kővé dermedve bámultam, aztán pislogtam és elrohantam Cody irányába ordibálva a nevét.
- Mi a baj, mi történt? - kérdezgetett idegesen. A hangom elcsuklott, és csak a fürdő irányába mutattam. Cody vette az adást, elrohant oda. Én csak összeestem és sírtam. Nem tudtam mi történhetett ott, nem tudom miért pont velem és azt sem, hogy miért pont most. Pont amikor a dolgok végre a jó irányba fordultak. Miért kellett ezt elrontani?!
 Csak ültem a szőnyegen és sírtam. Cody már vagy 30 perce elment, nem tudom merre lehet.
Feltápászkodtam és könnyes, duzzat szemmel elindultam utána. A fürdő ajtaja csukva volt.
 Csak álltam előtte. Nem tudtam, mi lehet bent. Hogy Cody merre lehet. De a gyávaság túl erős volt. Elrohantam onnan, amilyen gyorsan csak tudtam, ki az előszobából, a házból, az utcákon át.
Nem érdekelt merre megyek, csak rohantam. Körülbelül 20 percen keresztül, megállás nélkül.
 Nem bírtam tovább, egy padra leültem. Nagyon meleg volt, de ez megnyugtatott, mivel az álmomba meg a most látottaknál mind jég hideg volt. Csak ültem a padon, könnyes szemmel és gondolkoztam. Nagyjából egy óra elteltével harangoztak a mellettem lévő templomban.
 Felnéztem rá. Gyönyörű volt. Az ablakai mint valami fény, tűntek ki az egyenletes fal mögül. Nem tudtam le venni róla a szemem.
 Halkan, csikorogva kinyílt a Templom ajtaja. Óriási, kétszárnyú volt. Oda pillantottam, de amint megláttam, hogy mi történik ott megállt bennem a vér. Két öltönyös férfi lépett ki először. Szín feketében voltak. Nagyon lassan lépkedtek. Ki jött a második sor is, újabb két férfi feketében. De ezeknek a keze valamiért furcsán a magasba volt tartva. Nem értettem. Aztán léptek egyet. Valami vörös tárgy látszott az ajtóban. Még egy lépes. Már jobban látszott... Még egy... Egyre jobban ki lehet venni a tárgyat. Aztán egy újabb és egy újabb, még két férfi nekik is magasba emelve a keze. A négy férfi nem fogott mást, mint egy koporsót. Egy vörös, fekete keresztel ellátott koporsót. A vér lefagyott bennem, pedig nagyon sokszor láttam már ilyet. A nagypapám ezzel foglalkozott, sokszor még temetésekre is elment segédkezni és engem is magával vitt. Oké, tudom elég morbid, de egyedül Ő volt az, aki hitt nekem. Mármint a látnoki képességemben. Azt mondta, hogy már mikor csecsemő voltam, tudta hogy nem csak egy egyszerű, unalmas gyereknek születtem.
Sokszor mesélt ijesztő történeteket a helyi házról, miszerint kísértet járta. Én meg persze el is hittem neki, mivel kicsi voltam és befolyásolható.
  Észre sem vettem, de a 6 fős csoportból, már egy egész nagy tömeg kerekedet.
Minden fekete fehér volt, még egy szürke felhő is eltakarta a napot, így elég ijesztő hatást keltett bennem az egész. Már vagy 100 ember ki jött a templomból, de még-még mindig sorakoztak a bejáratnál. A legtöbb temetésen 20-30 ember van maximum. Felkeltette a kíváncsiságomat a dolog, és megkerültem a templomot, hogy a helyi temetőbe érjek előttük.
 Bent a sírok között bóklásztam, mikor meghallottam az egyenletes lépteket. A hajam mögül oda sandítottam, és vártam mi lesz. Egy óriási és gyönyörű sír előtt álltak meg. Ez állt rajta:

Harry Edward Styles

Született: 1994

Elhunyt: 2013

Élt: 19 évet

Harry, mindörökké a szívünkben maradsz!

Miközben olvastam ezeket a sorokat, kattant bennem valami... Harry Edward Styles... Hol hallhattam ezt a nevet? Harry Edwa...

És ekkor eszembe jutott. A híradó! A vonat! A vér! Az álom!

Elrohantam a temetőből, a lábaim majd leszakadtak, annyira rohantam. Meg kellett állnom, különben elájulok. A combomra tettem a kezem és lihegtem. Valamilyen furcsa érzés keringett bennem. Tudtam, hogy nem vagyok normális. Mármint hogy megint látok dolgokat, de nem tudtam pontosan miért, vagy inkább kiért? Kezdett sötétedni, elindultam. 

Cody még nem volt otthon. A Mc-be dolgozik, már persze ha valamikor bemegy...

Nem mertem be menni a fürdőbe, inkább magamra zártam minden ajtót. Utálok egyedül lenni...

Kint ültem az előszobába, néztem a tv-t. Harry-ről beszéltek. Mutattak róla képeket. Megjegyeztem az arcát. 

Már nagyon fáradt voltam, ki kapcsoltam a tv-t és elmentem le feküdni. Az ágyba még néhányat forgolódtam, helyezkedtem mire sikerült végre elaludnom...

Natasa...

Segíts rajtam kérlek...

Újra a hangok. Most nem hagyom őket figyelmen kívül. Tudnom kell ki Ő.

-Ki vagy te?- ordibáltam.

Én vagyok az Natasa...

Segíts rajtam, csak te tudsz...

-Ki az az én? - kérdeztem kíváncsian. 

Tudod ki vagyok...

Csak néz magadba Natasa...

A tekintetem kereste a hangok adóját.

Az asztalon megálltam.

Papír és ceruza.

Oda mentem és elkezdtem rajzolni.

Natasa...

A kép, amit rajzoltam egy fejjé kezdett alakulni.

Nem tudom honnan rajzoltam, csak mozgott a kezem.

Már a szemek is elkezdtek kirajzolódni.

A száj is...

Az orr is...

A haj is...

És ekkor le esett minden. Tudtam ki Ő.

Natasa...

-Mit akarsz tőlem?

-Miért pont én?!

Mert csak te tudsz, Natasa...

Csak bámultam a rajzom, és nem tudtam elhinni...

Amit gondoltam... Mind igaz volt.

Visszatért a látásom...

A látomásaim...

A hangok...

Harry Edward Styles itt van, és arra kér, hogy segítsek neki.

Én meg minden tőlem telhetőt meg fogok tenni annak érdekében, hogy segítsek neki!