Chapter 1.

Natasa...

Segíts rajtam...

Natasa...

Segíts rajtam...

Halk csoszogások az előszobából. A szobámban tapintható a hideg.

Érzem, hogy figyel. Ott áll a szobám sarkában.

Natasa...

Segíts rajtam...

Natasa...

Segíts rajtam...

Újabb csoszogás és hangok. Nincs egyedül.

Fel ülök az ágyamban és a sarokra összpontosítok... 

Csak nézem és nézem...

Mintha...

Minthogyha...

Natasa, miért nem segítesz rajtam?!

A vér megállt bennem. Éles, dermesztő hang. Pontosan a hátam mögött.

Miért?!

A pulzusom a kétszeresére nőtt. Levegőt venni is alig merek. A félelem átjárja az egész testem.

Hideg van. Vérfagyasztóan. Nem tudom mit tegyek. A félelem átvette az uralmat az egész lényem fölött. Csak ülök, kővé dermedve és bámulok előre.

Natasa, tőlem nem kell félned.

Tudod jól, nem bántalak.

Újabb csoszogások. Nem tudok megmozdulni, egyszerűen nem megy. Minden porcikám ellenkezik.

A sarokban apró mozgás. Megpróbálok arra összpontosítani, nem pedig a hátam mögött lévő lényre. 

Natasa...

Figyelmen kívül hagyom.

Natasa...

A hang egyre türelmetlenebb, de megpróbálok nem figyelni rá.

NATASA!

Kipattant a szemem. Ziháltam a levegőt. Próbáltam feldolgozni, hogy az egész csak egy álom volt. Egy nagyon rossz álom. Évek óta nem álmodtam ilyesmit. Ezért rázott fel annyira a dolog.

- Nani, mond jól vagy? Nagyon nyugtalanul aludtál. - nyitott be a szobába Cody, a barátom. Nagyon szeretem Őt, de túlzottan aggódik értem, ezért még csak fel sem merült bennem hogy elmondom neki, hogy mit álmodtam. 

- Semmi, semmi csak egy rémálom. - Mondtam mosolyt erőltetve a számra. 

- És miről szólt? - kérdezősködött tovább. Utálok Cody-nak hazudni, de van hogy muszáj.Ha megtudná, hogy ezt álmodtam rögtön elhurcolna a dokimhoz, nehogy valami bajom legyen.

- Már nem emlékszem. - láttam, ahogy minden mozzanatomat megnézte hogy, tudja igazat mondok. Aztán csak egy féloldalas mosoly, és elsétált. Ő ilyen... Ha ahol van, érzi hogy nincs rá szükség vagy nem szívesen látják, szó nélkül elmegy. Elmosolyodtam. 

  Bezárkóztam a fürdő szobába, hogy letusoljak és átöltözzek. Oké, már 8 éve ismerem Cody-t, és már 3 éve együtt vagyunk, de akkor is. Nem szeretem ha lát meztelenül. 

- Nani, gyere gyorsan, ezt látnod kell!- hallottam az izgatott hangját a szellőzőn keresztül. Felkaptam a ruhám, és bent hagytam a samponom mondván később lefürdök. 

 Cody az előszobai kanapén terült szét és a tv-t bámulta.

   Óriási veszteség, a zene történetében egyik legnagyobb, leghíresebb bandából vesztett ember, Harry Edward Styles, a One Direction-ból.

A tv-re tapadt a tekintetem. Azon gondolkodtam, hogy most hány rajongó kicsi szíve repedt ketté.

 A vonat elé ugrott híresség, 2013 június 26-án került kórházba, rögtön az incidens után. 2 napig gépekre volt kötve, de már a szervezete nem bírta, így levették. Rajongók milliói sírnak.

Cody átkapcsolta a csatornát valamilyen küzdő sportra, ahol két undorítóan izzadt pasi egymás hegyén-hátán fetrengett. De én csak álltam ott és gondolkodtam. Ma szedték le a gépről. És pont ma álmodtam sok év után újra szellemekkel. Lehet hogy van valami köze egymáshoz...

Nem, ez csak egy hülyeség amit most találtam ki. Biztos azért álmodtam ezt, mert este lefekvés előtt épp horror filmet néztem Cody-val. 

- Ha csak ennyit akartál, én vissza is mennék tusolni. - válaszoltam flegmán, mintha nem is érdekelne a dolog. 

- Menjé' - popcorn tenger hullámzott ki a szájából. Grimaszoltam egyet és tovább mentem. A fürdő szoba előtt egy másodpercre leálltam, magam sem tudom miért. Aztán lenyomtam a kilincset, és kinyílt az ajtó. A szívverésem felgyorsult, alig kaptam levegőt. A fürdőszoba csupa vér volt. Mindenhol. Elengedtem a kilincset és Cody-hoz rohantam sikoltva.

Remélem tetszett az első rész, és nagyon köszönöm a 4 feliratkozót, nagyon megleptetek vele és feldobtátok az estém <3 <3 :)